A munkahelyek kb. egyötöde Brüsszelben összpontosul. A város félmillió embernek nyújt biztos megélhetést, 85%-ban a szolgáltatóiparban. A környékről naponta több mint 215000 flamand utazik a városba. 15000 munkavállaló az EU-nál dolgozik, melynek milliárdos beruházásai a Léopold-negyedben láthatóak. Egyéb nemzetközi és nem állami szervezetek 45000 embert foglalkoztatnak. Antwerpen után Brüsszel az ország legfontosabb ipari központja, ezenkívül az ipari és fogyasztási cikkek területén a világon a második legnagyobb átrakóhelye a világon. A belga piacon tevékenykedő külföldi vállatok 60%-a, közülük is 200 multinacionális cég keresi a közelséget a nemzetközi pénzintézetekkel, euroclearrel, nemzetközi obligációs kereskedelemmel rendelkező európai pénzügyi központtal. Így ezáltal  a nemzetközi kereskedelemnek köszönheti a város éves bruttó belföldi termékének 80%-át. A virágzó turizmus eredményképpen évente 1 milliónál is több turista látogatja meg ezt a várost.

Tőzsde (Flickr by gelleri)

Belgium államformáját tekintve alkotmányos örökös monarchia, egy képviselőház és egy szenátus tevékenykedik a parlamentben. 1994.december 17-én hatályba lépett az új alkotmány (II. Albert aláírásával), mely érvénybe csak az 1995-ös választások óta lépett. Ezzel az államreformmal Belgium egy három régióból álló föderációs állam lett. Ez a reform hivatott szolgálni a déli francia nyelvű Vallónia és az északi holland nyelvű Flandria közötti feszültség feloldását. A flamandok számára kifogásolható az, hogy a gazdaságilag elmaradottabb vallon térséget pénzügyileg támogatják. A régiók kormányai, élükön a saját miniszterelnökkel, önállóan dönthetnek a városfejlesztésről, lakásépítésről, környezet- és természetvédelemről, a régió gazdaság- és közlekedéspolitikájáról. Minden 18. életévet betöltő állampolgár 75 képviselőt választhat a brüsszeli regionális tanácsba. A brüsszeli területi parlament tevékenységei közé tartozik a törvényhozás, a saját költségvetés kidolgozása és elfogadása illetve a helyi önkormányzatok ellenőrzése. A parlamentben egyaránt helyett foglalnak a holland és a francia anyanyelvű pártok képviselői, köztük a flamand kereszténydemokraták (CVP) és a vallon szocialisták (PS), de előfordulnak olyan jobboldali radikálisok is, mint a Vlaams Blok vagy a Front National.